Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tenyésztők és szaporítók !!!

Mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között? Miért vannak ekkora árkülönbségek? A tenyésztő a fajta iránt elkötelezett, igazi macskaszerető ember. Ő a macskái jólétét tartja szem előtt. Az a fontos neki, hogy 1. egészséges és 2. a fajtastandardnak megfelelő utódok szülessenek. Ezért először is az egész állománya rendszeresen szűrve van a fertőző és örökletes (a már korábban említett, többnyire gyógyíthatatlan) betegségekre, ezt papírokkal tudja igazolni, másodszor pedig gondosan kiválasztja, hogy melyik nőstényt melyik kandúrral pároztatja - az ugyanis nem tenyésztő, aki csak összeenged két, különböző nemű macskát!! Rendszeresen jár kiállításokra, ahol visszaigazolást kap róla, hogy jó irányba fejlődik-e a tenyészete és egy évben maximum 1-2 almot hoz le egy nősténytől. Amelyik macskájáról kiderül, hogy nem megfelelőek az utódai, azt ivartalaníttatja. Az állatok oltva vannak és nem ad el kismacskát oltás, törzskönyv és örökbefogadási szerződés nélkül, 12 hetes kor alatt! A leendő gazdit alaposan kifaggatja, mert fontos neki, hogy hova kerül a nála született kiscica, és többnyire a későbbiekben is kapcsolatot tart a gazdival. A kiscica egészségi állapotára legalább fél év garanciát vállal és kötelezi a gazdit az ivartalanításra, hacsak az nem tenyésztésre vásárolt kölyköt tőle. Mert itt van a másik tévedés: egy kedvencnek és egy tenyésztésre vásárolt macska ára között elég nagy különbség van. Maradjunk csak a brit (Whiskas) fajta eseténél: egy kölyök ára 70-100 ezer forint között kezdődik, de vele (elméletileg) nem lehet(ne) tenyészteni, mert a külseje nem teljesen a standardnak megfelelő (pl. füle állása, testfelépítése, stb) - higgye el, ezt egy tenyésztő látja, még ha Ön nem is! Egy kiváló vérvonalú, tenyésztésre alkalmas egyed ára minimum a háromszorosa ennek... És akkor most el lehet kezdeni gondolkozni, miért is kerül ennyibe egy kölyök egy tenyésztőtől. Számoljunk: megvásárolni a tenyészet alapját képző példányokat; oltatni, szűrni őket; kiváló minőségű táppal etetni őket; kiállításra járni velük; a kölykökre mindezt újra rákölteni - a törzskönyv a maga 2500 forintjával a legkisebb költség, tehát belátható, hogy nem emiatt kérnek a tenyésztők ekkora összeget! Maga a kenel kialakítása sem olcsó mulatság, hiszen a fentiek alapján belátható, hogy az ivaros nőstényeket és kandúrokat külön kell tartani, és nem mindegy, milyen körülmények között. Azt is szeretném itt leírni, amit egy neves tenyésztő tollából olvastam, hogy ez bizony egy drága hobbi és csöppet sem nyereséges vállalkozás. Ő legalábbis azt írja, hogy senkit sem ismer, aki ebből gazdagodott volna meg, mert ezeket a nem kis összegeket újra és újra bele kell tenni a tenyésztésbe, a kölykökből befolyó összeg pedig bizony épp hogy fedezi a kiadásokat, ha egyáltalán... A szaporító anyagi haszonszerzésből pároztat össze ismeretlen felmenőjű, ki tudja honnan származó, milyen egészségi állapotú macskákat, azért, mert ön olcsón szeretne fajtatiszta kiscicát venni! Igen, jól olvasta, a szaporítókat azok az emberek tartják fenn, éltetik, akik nem tudnak, vagy leginkább nem akarnak ilyen nagy összeget kiadni egy macskáért. Minden egyes ilyen hirdetés, minden újabb vevő megerősíti a szaporítókat abban, hogy tovább folytassák a pénzszerzésnek ezt a kegyetlen és lelketlen formáját. A szaporítót ugyanis a legkevésbé sem érdekli az állat jóléte, csak azt látja, hogy mennyien keresnek Whiskas cicát olcsón. Nosza, beszerez egy nőstényt (szintén szaporítótól) és addig elleti, ameddig az a szerencsétlen bírja, utána ezek az állatok az utcán vagy a sintértelepen végzik - hacsak bele nem pusztulnak előbb. (Itt szeretném megemlíteni, csak példaképpen azt a himalája perzsa nőstényt, amelyiket úgy dobtak ki ellés közben, hogy egy kiscica még félig kilógott belőle. Ő is egy szaporító áldozata...). Az állatokkal egy csöppet sem törődik, hiszen azok csak az ő pénztermelő gépei, semmilyen oltást nem adat be, ha betegek, nem költ rájuk, nem kezelteti őket. Az anyát szívbaj nélkül visszapároztatja a kölykével. Amikor ön ilyen helyről vesz macskát, akkor állatok tárgyként való kihasználását, és ki merem jelenteni: állatok kínzását támogatja. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy itt is érvényes az örök mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve. Járhat pl. úgy, hogy a ragdollnak vásárolt macskáról később kiderül, hogy nem ragdoll, hanem keverék. De ez még a jobbik eset (bár keveréket ingyen is kaphatott volna...), a rosszabbik az, amikor a szaporítótól vásárolt kismacska néhány hónap múlva megbetegszik és hiába költ rá több tízezer forintot, a vételár többszörösét, az állat elpusztul. És csöppet sem mellékes, hogy Ön nyilván megszerette ezt a kis állatot, így az elvesztése nagy traumaként fogja érni. Ne ez legyen a tanulópénze! Persze mondhatja, hogy ez egy házicica esetében is előfordulhat, de felhívnám arra a figyelmet, hogy a macskák fertőző, végzetes betegségei leginkább ott fordulnak elő, ahol sok egyed él együtt, szoros közelségben - ezért ajánlott olyan helyről venni macskát, ahol az állomány oltva és szűrve van. És miről ismerhető fel egy szaporító? Először is: hozzávetőleg 40 ezer forint alatt Ön semmilyen fajmacskát nem fog kapni tisztességes tenyésztőtől (itt kezdődik a legismertebb két fajta, a sziámi és perzsa macskák ára)! Másodszor: az oltatlan, törzskönyv nélküli, 6-7 hetes korban elvihető kismacskák biztosan szaporítótól származnak! Egy szaporító tudja, hogy sokba kerül etetni és tartani a kismacskákat, ezért minél előbb meg akar tőlük szabadulni. Ráadásul foglalják a helyet és ha elpusztulnak nála, akkor nincs pénze belőlük... Ha elmegy látogatóba és azt tapasztalja, hogy az állatok félősek, levertek, betegnek látszanak, elhanyagoltak és a lakásban iszonyú bűz terjeng, akkor biztos, hogy nem jó helyen jár cicavásárlás szempontjából... Ajánlom továbbá mindenki figyemébe a http://olcsokutya.uw.hu/ oldalt (ami ugyan kutyás, de ebből a szempontból ez mindegy), azon belül is a Mikor nem tenyésztő a tenyésztő? írást, ahol nagyszerűen össze van foglalva és egymással szembeállítva mit mond egy tenyésztő és mit egy szaporító a leendő gazdinak. Végül pedig kérem Önt, ha nem tud megfizetni egy brit (sziámi, perzsa, birman, ragdoll, stb.) macskát, inkább válasszon egy házicicát, fogadjon be egy rászorulót. Hiszen ha igazán szereti ezeket a csodálatos állatokat, nem akarhat magának olyan kedvencet, aki más macskák szenvedése árán született és nem akarhatja az érte fizetett pénzzel ezt az állatkínzó "iparágat" támogatni!